skip to main
|
skip to sidebar
*Naná, hogy normális vagyok. A hangok is megmondták!*
2011. február 16., szerda
Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés »
« Régebbi bejegyzés
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Labels
bánat
(1)
bátorság
(1)
boldogság
(4)
csók
(1)
egyéb
(1)
élet
(17)
emberek
(1)
érzelmek
(5)
fájdalom
(4)
félelem
(1)
Férfiak
(11)
föld
(1)
gyűlölet
(1)
halál
(1)
házasság
(4)
ihlet
(1)
jelen
(2)
jövő
(1)
könnyek
(3)
magány
(1)
méltóság
(1)
múlt
(2)
nevetés
(1)
Nők
(8)
önzőség
(1)
pokol
(1)
romantika
(1)
szenvedély
(1)
szenvedés
(1)
szerelem
(9)
szeretet
(9)
tehetség
(4)
utazás
(1)
vers
(3)
Blog Archive
február
(40)
január
(15)
About Me
Anastasia Jensen
,,Ő maga a földön feküdt. Tönkretéve. Szétesve. Felrobbantva. És ha nagy nehezen ismét össze is szedi magát, a szakadások soha többé nem tűnnek el. Örökké érezni fogja őket. Mint a sebeket."
Teljes profil megtekintése
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése