skip to main
|
skip to sidebar
*Naná, hogy normális vagyok. A hangok is megmondták!*
2011. január 30., vasárnap
"Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés »
« Régebbi bejegyzés
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Labels
bánat
(1)
bátorság
(1)
boldogság
(4)
csók
(1)
egyéb
(1)
élet
(17)
emberek
(1)
érzelmek
(5)
fájdalom
(4)
félelem
(1)
Férfiak
(11)
föld
(1)
gyűlölet
(1)
halál
(1)
házasság
(4)
ihlet
(1)
jelen
(2)
jövő
(1)
könnyek
(3)
magány
(1)
méltóság
(1)
múlt
(2)
nevetés
(1)
Nők
(8)
önzőség
(1)
pokol
(1)
romantika
(1)
szenvedély
(1)
szenvedés
(1)
szerelem
(9)
szeretet
(9)
tehetség
(4)
utazás
(1)
vers
(3)
Blog Archive
február
(40)
január
(15)
About Me
Anastasia Jensen
,,Ő maga a földön feküdt. Tönkretéve. Szétesve. Felrobbantva. És ha nagy nehezen ismét össze is szedi magát, a szakadások soha többé nem tűnnek el. Örökké érezni fogja őket. Mint a sebeket."
Teljes profil megtekintése
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése